Dr. Várnagy Emese

(Egy tudatára ébredt ember története)

Mert nincsenek lehetetlenek, csak hitetlen emberek vannak!

Egy nem mindennapi élettörténet rövid kivonata

67-12-22 Az év legsötétebb napja, s egyben világra jövetelem dátuma. Csillagjegy: Nyilas Helyszín: Pécs - a legszebb város.

Szüleim - szegény sorsú, dolgos polgári családból származnak, diplomásak, küzdelmes úton építik életüket, házukat. Apám tanár- mérnökember, anyám 40 évet nyom le a bőrgyárban, vegyész, igazgató mára már tulajdonos is.

74-ben anyám 3 éves kubai kiküldetése kezdődik, nekem az 1. osztály egy spanyol nyelvű iskolában, Havannában. Talán ez az életem egyetlen olyan sorsszerű eseménye, amely megtörtént velem, de bekövetkeztéhez nem volt sok közöm. Sok meghatározó élmény ért ebben az időben. Nélkülözés és szegénység, megtanulni, hogy a különböző bőrszín mögött egyformán vannak jók és rosszak.

3 év után hazatérés, magyar nyelvű iskola. Sport: korcsolya, röplabda, vitorlázás. Hobbi: botanika, madarászat.

10 évesen minden rajz versenyt nyertem, tanárnőm szerint nagy tehetség lapul bennem. (Az ősök és rokonok között tényleg sok a festő, zenész, író). A szüleim azonban megakadályozták, hogy művészi pályára menjek, nehogy 'koldus' váljék belőlem.

Apám maximalista, szigorú ember, meleg korlátozó típus, elvárásait mindig teljesítettem, de szorongóvá és ideg gyengévé váltam, nem mertem rossz jegyet hazavinni.

Érettségire az idegeim és a gyomrom is felmondták a szolgálatot. Kórházba kerültem, egyszer még újra is kellett éleszteni.

Az ELTÉ-re sem vettek fel, ahol a biológia szakra felvételiztem. Egy év múlva egy akadémikus barátunk tanácsára választottam az orvosit. Nem akartam gyógyító orvos lenni, de az egyetem mindössze 1000 m-re volt a házunktól, családom, húgommal együtt pedig kimentek Angolába. Én maradtam itthon egyedül.

Ekkor kezdtem jógázni, ismerkedtem meg a különböző relaxációs technikákkal, agykontroll-al. Mindez sokat számított az életemben, de az igazán nagy változást az az intenzív megvilágosodás tanfolyam hozta, mely azóta is hat a döntéseimre. Ott tanultam meg ki vagyok, megtapasztaltam létünk egyetemes és szubatomi lényegét. Ken Cadigan ausztrál mesteremtől tanultam meg a következő arany igazságot: 'Ha nem érzed jól magadat valahol, akkor állj fel és menj ki!'. 7-szer mentem át a tűzön, megtanultam kívülről szemlélni az eseményeket és hinni önmagamban, és abban, hogy Isten kijelöl nekünk egy utat, de életünkben vannak elágazások, amikor mi döntünk arról, merre tovább. Ez egy olyan csomópontja volt az életemnek, ahova minden esemény tartott és ahonnan a sors fonala új utakon tekergőzött tovább.l

Az egyetem hat éve alatt férjhez mentem, gyereket szültem (Valentin 91), megtanultam programozni, és persze minden szabadidőben dolgoztam, hogy meg tudjunk élni. Férjemmel, aki gyermekorvos több ezer fenyőt neveltünk, olajtököt termesztettünk, és mindent megragadtunk, ami egy kis pénzt hozott a házhoz. Pécsett éltünk, szívem legkedvesebb városában, de sors mást akart, más utakra hajtott.

5. év végén (az orvosi 6 éves), egy unalmas urológia előadásról meglógva kávét iszogatva a büfében lettem figyelmes egy hirdetésre, amelyben a "Szamóca és Pötty" diákszövetkezet keresett nyári munkára gépkocsival rendelkező diákokat. Felugrottam a motoromra, mert szokásom volt már akkor is, hogy bármilyen morzsáért lehajoltam, ha e mögött lehetőséget sejtettem, és bementem az álláshirdetésre. Mint kiderült e J&J keresett nyári akciójához diákokat. Intim betéteket kellett forgalmazni néhány héten át. Remek betét árus lehettem, mert rögtön ezután megkerestek egy újabb ajánlattal, immáron az egyik szabadságon lévő képviselőt kellett helyettesítenem Borsodban. Sikert sikerre halmoztam a babasamponok, testápolók, betétek és egyéb higiéniai cikkek piacán, mert ekkor már a J&J igazgatója keresett meg és kínált egy jól fizető állást a cégnél. Sértődötten és kicsit paprikásan jegyeztem meg neki, hogy én nem azért végzek el egy 6 éves orvosi egyetemet, hogy samponárus legyek, egyébként is van még egy évem a végzésig. Mégis fel kellett utaznom egy interjúra Budapestre, ahol kiderült, hogy egy új sebészeti részleg indul ETHICON néven és oda keresnek egy szaktanácsadót, akit kiképeznek Amerikában és itthon sebészeket kell oktatni, bemutató műtéteken asszisztálni és képviselni egy vadonatúj sebészeti technikát hazánkban. Ez már valódi kihívás volt, hozzátéve, hogy 4 hónapot kaptam arra, hogy megtanuljak angolul. Semmi sem lehetetlen, ha az ember hisz benne. Engedélyt kaptam az egyetemen az Amerikában töltendő sebészeti gyakorlatra és mikor hazatértem még az egyetem alatt, a nappali tagozat mellett főállású képviselője voltam a cégnek, a sebészet szigorlaton pedig a professzor úr (egyébként nagyon sokat köszönhetek Dr. Horváth Örs Péternek) az új sebészeti eljárásról faggatott, mielőtt beírta volna a jelest. Számtalan szép emléket őrzök ebből az időből, a mai napig hiányzik a műtő elvarázsolt hangulata. Legnagyobb sikerem, hogy én lettem Közép-Kelet Európa legjobb tanácsadója, külön delegáció utazott Amerikából hozzánk, hogy a rangos kitüntetést átvehessem.

A cég kérésére az egyetem végeztével Pesthez kellett közelebb költöznöm, így találtunk rá férjemmel Lovasberényre, erre a festőien szép falura, ahol új otthonra, barátokra leltünk. 95-ben született lányom Lilla. De sajnos közben házasságunk megromlott és néhány évnyi vívódás után végül mindketten új családban folytattuk.

94-ben egy újabb véletlen találkozás hozta a lehetőséget a McGill egyetemre való bejutásra és ösztöndíjasként egy orvos menedzser képző (3 éves angol nyelvű) elvégzésére munka mellett.

97-ben óriási váltásra szántam rá magam. Cégemnél megromlott a főnökömmel a viszonyom, úgy éreztem, nem tudok már azonosulni az új elképzelésekkel. Ekkor szólt sógorom és egyben legjobb barátom, hogy menjek programozónak a Siemenshez, mert igaz, hogy nem értek, hozzá túlságosan, de mire erre rájönnek, vagy belejövök és már nem lesz gond, vagy kirúgnak, de addig is kitűnően fogok keresni.

Én is csodálkoztam, hogy felvettek, igaz, hogy egyetem alatt végig programoztam, és a szakdolgozatom is egy statisztikai program volt leukémiások nyomon követésére, de mégsem éreztem úgy, hogy a nyomába léphetnék a frissen végzett informatikusokkal. Mégis megálltam a helyem, kiküldtek Bécsbe, közben a cég beiskolázott a Biztosítási szakértő képzésre. Másfél évet húztam le Bécsben, közel 500 ezer forintot kerestem havonta, és ez akkor nagyon kellett. Új párommal építkezni kezdtünk a nullából. Hétfőn hajnalban irány Bécs, este alvás valahol (ez leggyakrabban az iroda kövén volt egy dobozfedélen, néha barátoknál, vagy nyáron a kempingben), másnap este haza, aztán szerdán egyetem Budapesten, csütörtökön vissza Bécsbe, péntek haza ismét. Fiatalon mindent kibír az ember és mikor végleg hazaküldtek, már mint nemzetközi biztosítási szakértő folytathattam itthon a munkát. A Signál biztosítónál kellett egy szoftver bevezetési projektben a tesztet irányítani, de innét átugrottam az SAP-hez, majd fél év után az OEP-re hívtak azzal, hogy indul az SAP bevezetése az egészségbiztosítónál, és én vagyok valószínűleg az egyetlen magyar szakember, akinek egyszerre van orvosi végzettsége, biztosítási ismeretei és SAP szakértői vizsgája.

Nagyszerű lehetőségnek látszott, de sajnos a projekt végül politikai okok miatt kudarcba fulladt. Nekem meg el kellett vállalnom egy főosztályvezetői posztot, amiből végül régióvezető és megyei igazgató lettem. Másnak valószínűleg ez jelentette volna élete nagy lehetőségét, nekem viszont 3 év kínlódást hozott. Először még a szakmához sem értettem, nem volt közigazgatási múltam, gyakorlatom. Szorgalommal beletanultam, amennyire lehetett, de megbénították kreativitásomat, itt bűn volt, ha valaki kezdeményező, ötletgazdag és konfliktus vállaló vezető volt. Láttam a hibákat, visszásságokat, és hiába próbáltam, minden kezdeményezésemből csak a szőnyeg szélére állítás következett. Nem tudtak betörni, szókimondó voltam nem tett közkedvelt hivatalnokká. Mikor már tudtam, hogy nem akarok közhivatalnok maradni vállaltam harmadik gyermekemet, mert tisztában voltam vele, hogy más munkahelyen nem jár ennyi szabadidő és fizetett szabadság. A picivel (Laurával) nem voltam GYED-en csak 2 hónap szabin, aztán mentem dolgozni, vittem magammal, hogy szoptathassak, mindig volt, aki vigyázzon rá, ha tárgyaltam. Végül odaálltam a főnököm elé és közöltem vele, hogy kilépek. Nem örült a döntésemnek. A közigazgatásból nem szokás saját lábon távozni.

Egy magyar egészségügyi vállalkozásnál lettem igazgató, nem szívesen mesélek róluk, mert a szívemet, lelkemet melléjük téve rendbe hoztam a biztos halál előtt álló vállalkozást, s mikor mindent elértem azzal bocsátottak el, hogy sokkal többet már úgy sem tudnék tenni a cégért.

Nagyon dühös voltam akkor és bosszút szomjaztam, hogy visszavágjak. Meg is vettem már a kocsikat, hogy a rendszert leutánozva folytassam azt, amit én magam ismertem a legjobban, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a nagyon szigorú munkaszerződés, amit aláírattak velem nem teszi ezt lehetővé. Ekkor kellett kitalálni valamit, hogy vállalkozásunkat, a befektetett pénzt és energiát ne veszítsük el.

A munkavédelem és munkaruházat jó ötletnek bizonyult. Cégünk dinamikus fejlődése, országos szintre növekedése is bizonyítja ezt. Bár már 2010 óta 2. férjem irányítja a céget, az ma is sikeres, stabil lábakon álló vállalkozás.

Férjem hívó szavának eleget téve váltam vadásszá. Korábban sportlövőként elég jó eredményeket értem el és mai napig jobban szeretek korongra lőni, mint állatokra. Szeretek viszont hajnalban kisétálni, vagy este kiülni egy lesre és hallgatni a természet izgató, izgalmas hangjait, figyelni az élővilágot.

Mióta az eszemet tudom, soha nem szégyelltem lehajolni, hogy felszedjem mások szemetét. Terhesen, kisgyerekkel is kimentem egyedül az árokpartra zsákokkal a kezemben, mert nem bírtam elnézni a szemetet.

16 évvel ezelőtt rávettem a vadásztársaság férfitagjait, hogy tisztítsuk meg a területünket az elszórt, ottfelejtett, kitett hulladékától. Azóta évenként egy nap a társaság minden tagja és lelkes segítők szedik velünk a szemetet az erdőkben és az utak mellett. Néhány éve pedig a mozgalom országossá nőtte ki magát, több tízezer vadász állva oda mellénk. Erre nagyon büszke vagyok, mert ezzel tudom, hogy Földanyának segítek egy kicsit.

15 évvel ezelőtt jött létre a női vadászok országos Diána klubja, melyben megyei vezetői tisztet láttam el 2017-ig. Nagyon jó kis csapat jött össze, rendszeresen találkozunk, keressük egymás társaságát. Saját országos rendezvényeink, eseményeink vannak.

Rendszeresen sportolok, biciklizek, télen síelek, Nordic-walking-ozok és most áprilisban végig fogom járni az El Camino-t Spanyolországban (830 km), egyedül.

2007-ben felhívtak az Alcoa Köfémből, hogy az ottani munkavédelmi vezető megtudakolja, van-e kesztyűkiadó automatánk. Mivel cégem munkavédelemmel foglalkozott a válaszom ennyi volt: - "nincs, de majd lesz!". Utánajártunk és Kanadában találtunk egy automata berendezést, amiből 70 db-ot adtunk el 3 év alatt Magyarországon, és a környékbeli országokban.

Aztán a kanadai cég tönkre ment és nem tudtak automatát adni többet.

Nagyon el voltam keskenyedve, de egy spam közé érkező e-mail kimentett a bajból. Egy előadásra invitált, melynek címe: Kockázati tőkebefektetés Magyarországon.

Elmentem és elindultam egy úton, melynek vége októberben egy villámbefektetéssel 240.000.000 Ft lett, megalapítottam az IVM Zrt-t.

Pár hónap alatt kifejlesztettünk egy saját berendezést, majd 8 év alatt a céget milliárdos közép vállalkozássá sikerült növeszteni, 9 önálló logisztikai elosztó automata kifejlesztésével, számtalan díjjal és elismeréssel. Bekerültünk az 50 legjobb magyar cég közé a BÉT listáján, egész Európában és a világ számos más országában is telepítettük már a berendezéseinket. 2018 májusában a kockázati tőke kiszállt és vele együtt én is eladtam a részvényeim nagy részét. Az új vezetés alatt dolgoztam még december végéig, majd végleg elváltak útjaink, én pedig lezártam egy korszakot, amikor az iparban alkottam meg, amit meg kellett.

Iparban eltöltött éveim alatt sok minden mást is igyekeztem megtanulni.

Két amerikai intézet kurzusát elvégezve hivatalosan Aromaterapeuta orvos lettem és magánrendelést nyitottam.

Saját lelki fejlődésem terén sem maradt annyiban a dolog, 2012-től évente rendeztem nagyrészt saját költségen személyiségfejlesztő táborokat fiatal felnőtteknek, amiből talán én profitáltam a legtöbbet, személyiségem minden korábbi élét, sérülését kinőtte, meggyógyultam. A Szabad lelkek közössége a mai napig fejlődő közösség és ezt a tábort nem szeretném abbahagyni, amíg élek. A táborban a fiatalok megtanulják felismerni saját sérüléseiket, megtanulják a befelé vezető utat, a jelen megélését és a tudatos létezést.

Számomra az életem legfontosabb cselekedete épp ebben a táborban leledzik.

Végül napjainkban épp kórházban dolgozom gyakornokként a sürgősségi osztályon. Elhatároztam, hogy visszatérek eredeti szakmámhoz és a pályámat orvosként fejezem be, hogy a kör körbe érjen.

Hát nagyjából ez vagyok én. Konfliktusvállaló, kitartó, kreatív, empatikus egyéniség. Magas hőfokon égek, elfogadó, megértő, szeretetlény vagyok, olyan, aki nem tud haragudni és nem tud gyűlölni sem.

Imádom a 3 gyerekemet, igyekszem minél több időt velük tölteni. (Még az idén nagymama leszek!) Vállásomkor a házam és a másik vállalkozásom a férjemnek adtam, így most albérletben élek 4 éve. De legalább elmondhatom, hogy építkezünk párommal Gárdonyban, közel a tóhoz. Imádom a virágokat, hajnalban kelek, hogy gazolni, kapálni, locsolni tudjak, gyönyörű kertem van, az egész családot én látom el zöldséggel. A nagyanyámtól tanultam, hogy ha az ember beszél a növényekhez és szereti őket, akkor azok meghálálják szépségükkel, gazdag termésükkel.

Milyen a jövő embere?

Tudatos,...... a tudatosság mind a 12 fokát igyekszik az életében elérni.

Tudatos spirituális szinten, a tudatos környezetével, a céljai megvalósításában, az egészsége megőrzésében, van erkölcsi tudatossága, ismeri saját sérüléseit és korlátait. Elfogadó és feltétel nélkül tud szeretni.