Izgalmas Finnország

Úgy 7 évvel ezelőtt Turkuba találtam magam. Véletlenül. Rossz repülőre szálltunk fel a családommal, de végül úgy döntöttünk,  hogy ha már így alakult, akkor kihozzuk belőle a legtöbbet, így maradtunk és feltártuk a várost.

Ez egy igaz történet! Velem és a családommal esett meg! Hamarosan megírom!

Az egész sztori egy ötlettel indult, hogy meglepem a családom egy Törökországi úttal, rögtön karácsony után. 

Isztanbult azért választottam, mert egy jó barátom Attila ajánlotta, hogy milyen olcsó a repülőjegy és ők is oda utaztak a lányával, még egy randit is megbeszéltünk egyik estére.

Az elhatározásom röviddel karácsony előtt ért odáig, hogy a többedszer kikeresett járatfoglalást elvégezzem, amit egyik este csak úgy septiben meg is tettem, megbeszélve Istvánnal, hogy biztos legyek abban, mindenki örül majd egy ilyen jó ötletnek.

Aztán elérkezett a Szent este, ahol az egész család (17 fő) szeme láttára az Isztanbulról készült fotót mellékelve előkerült a szép ajándék a fa alól.

Mivel az indulás 27-én este volt, így az izgalom a gyerekekben gyorsan tetőzött, mindenki készült a remeknek ígérkező keleti túrára, bújtuk a netet, előre olvastunk a történelmi emlékekről, felszerelkeztünk útikönyvekkel, hétfőn még dollárt is sikerült váltanom.

Mindenkinek lelkére kötöttem, hogy ne vigyünk semmit, hiszen ott a nagy török bazár, ahol mindent lehet kapni, és a karácsonyra kapott ajándékbankók elköltésére sehol nem lesz nagyobb lehetőség.

Hétfő este aztán irány a reptér, majd követve a feliratokat és egyeztetve a beszállókártyával, amit interneten nyomtattam ki beálltunk a Turkuba induló sorba.

Másfél órás késéssel indult a járat, így ott ücsörögtünk 200 emberrel együtt a váróban, hallgattuk miről beszélgetnek.

Volt egy csomó gyanús dolog, de mi az nekünk, a lényeg, hogy 2 óra múlva Törökországban landolunk!

Felszálltunk a repülőre, helyet foglaltunk, becsatoltuk az öveket, a gyerekek nagy izgalommal várták az indulást, a kapitány üdvözölt bennünket a fedélzeten, a Wizzair Turkuba induló járatán.

Ekkorra nálam betelt a pohár, hátra fordultam és bájos mosollyal angolul megkérdeztem a mögöttem utazókat hova tartanak: Válasz: Turkuba

De hol van az a Turku?

In Finland

Mi?...........

Hogy hol?:::::::::::

Gyerekek! Megyünk Finnországba!!

A fiam oldalba böki a lányomat - ugyan ne vedd komolyan anyát,..... úgy is tudod hogy ugrat!

Odaintettem az utaskísérőt, és a létező legbűbájosabb hangomon megkérdeztem tőle is - elnézést mégis hova megy ez a repülőgép?

- Hát.. Finnországba - válaszolta olyan kifejezéssel az arcán mint , aki nem érti a kérdést.

- De..... mi ... szóval ...... mi .........Isztanbulba indultunk!

- Hogy? Isztanbul? De hát az a járat tegnap ment! Biztos benne? Jó a beszállókártyájuk? Le akarnak szállni?

Ekkor kitört belőlünk a kacagás, egyszerre az egész családból.

Csak néztünk egymásra és kacagtunk.

A kacagás átterjedt az a körülöttünk ülőkre, az utaskísérőkre, ami hatalmas hahotába csapott át.

Dehogy akartunk leszállni! Ha már így alakult, akkor irány észak, újratervezés, és mi, a világ legrugalmasabb turistái, minden meleg holmi nélkül elindultunk Északnak, ahol mínusz 15 fok, 2 m hó és ki tudja mi minden vár ránk!

Amikor megérkeztünk Turku-i reptérre éjjel 11-kor, és kiléptünk a havas téli éjszakába a lányom megszólalt:

- Anya! Mi most akkor olyanok vagyunk mint Mézgáék, akik Amerikába indultak, de az Északi sarkon kötöttek ki!

Igen, így alakult, de a kirándulás remekül sikerült, és mindenkivel tudatom, aki még nem hallott róla, hogy mától Pécstől Turku veszi át az Európa kulturális fővárosa címet!

A török áru helyett pedig a táskánk megtelt téli holmikkal, sálakkal, sapkákkal miegyébbel!